A természet szerelmeseinek
Somogy Természetvédelmi Szervezet Zöld Folyosó Ökológiai Hálózatának területén ajánljuk állat és növényszerető, megfigyelő vendégeinknek a következő helyszíneket: a Petesmalmi Vidraparkot, a Boronka -melléket, a Nagyberket…
A Somogy Természetvédelmi Szervezet tagjai, akik védik, megőrzik ezeket a területeket így vallanak magukról, munkájukról:
“Egyesületünket, a Somogy Természetvédelmi Szervezetet 1980-ban alapítottuk, hogy együtt dolgozzunk Somogy megye természeti értékeinek megőrzéséért. Meggyőződésünk, hogy csak a táj hagyományain, adottságain alapuló fenntartható gazdálkodás szolgálhatja a somogyi emberek boldogulását,fejlődését, ökológiai értékeink fennmaradását.
Eleinte az egyes madárfajok védelme jelentette munkánkat, azonban egyre nyilvánvalóbbá vált számunkra, hogy valós eredményt úgy tudunk elérni, ha a fajok élőhelyét is védjük.
A Somogy Vadvíz Program keretében 1989-ben Magyarországon elsőként vásároltunk civil szervezetként természetvédelmi céllal ökológiai szempontból értékes területeteket. Ezzel kezdetét vette itthon az úgynevezett magán természetvédelem.
Mára 800 hektárnyi saját tulajdonban lévő élőhelyen folytatunk gyakorlati természetvédelmi kezelést. Fenntartjuk azokat a hagyományos gazdálkodási, területkezelési módokat, amelyek évszázadokon át biztosították az ökológiai értékek fennmaradásának feltételeit. Megőrizzük a halászat a pásztorkodás, a tradicionális magyar háziállatfajok tartásának hagyományait, kulturális örökségét.
Fontos feladatunknak tekintjük, hogy területeink természeti és kulturális értékeit és azok megőrzésének fontosságát minél több érdeklődővel megismertessük.”
Területeik: a Zöld Folyosó Ökológiai Hálózat
Petesmalmi Vidrapark
Magyarország, közelebbről Belső–Somogy európai „vidra-nagyhatalom”. A Balaton és a Dráva közt húzódó ökológiai hálózat erdei tavas területeinek láncolata igazi „vidra-Paradicsom”. Védelmet, búvóhelyet, élelmet talál itt ez a Nyugat-Európából már csaknem teljesen eltűnt menyétféle ragadozó.
A Parkban közelről tanulmányozhatjuk a vidrát, ezt a védett, rejtett életmódot folytató állatot. Megismerkedhetünk életmódjával, viselkedésével. Nemcsak a gyermekek, de a felnőttek számára is különös élmény a vidrák pajkos játékának megfigyelése. A látogatói központtól induló tanösvény útvonalát követve tárul ki előttünk a vidrának, Európa legértékesebb menyétféle ragadozójának természetes élőhelye, annak növény-, és állatvilága.
Távcsövünksegítségével a vízimadarak között cigányrécét is felfedezhetünk. A somogyi tavak képezik e védett, gesztenyebarna tollazatú récefaj fészkelési területeinek nyugati határait. A megfigyelőtoronyból nagyon jól áttekinthető a petesmalmi tórendszer.Tavi és erdei életterek találkoznak itt egymással, ennek köszönhetően rendkívül gazdag a terület élővilága. Ezt szaknyelven szegélyhatásnak is nevezzük. Egyszerre hallhatjuk a barátposzáta, a fekete rigó és a nádi madarak énekét.
A kunyhóból náddal szegélyezett szigetre látunk, amely a parti madaraknak biztosít fészkelési lehetőséget. Bíbicek, kis lilék, kis vöcskök. A tanösvényen tovább haladva nádszigetek rajzolódnak ki előttünk, melyekben törpegémek fészkelnek. A nádból a nádi tücsökmadár pirregését hallani. Szemben az öreg tölgyfákon barna kánya fészkel. A tó fölött parti, molnár és füsti fecskék cikáznak.
A Vidrapark egyben mentett (fiatal, sérült) vidrák, ill. egyéb védett emlősök, madarak menhelye. Számos vidra, fehér gólya, fekete gólya és legyengült, de már röpképes rétisas-fióka kapott újból erőre nálunk.
Ha a Vidraparkot keresed, egyszerűen megtalálod, ha követed a Vidraparkot jelző táblát, amely Mike és a lábodi útelágazó között, félúton tűnik fel az útszélen. A tábla egy erdei útra vezet, – amely személyautóval is viszonylag jól járható – egy 10 perces kellemes zötykölődés után elénk tárul a Patikus tó; megérkeztünk Petesmalomba.
A Nagyzsilip túloldalán kialakított, a természetes vidrakotorék minden részletét hűen utánzó kifutóban él Luca és Aladár, a két mentett vidra, sajnos mindkettőjük anyját autó ütötte el…Körös-körül a tórendszeren számos fajtársuk él.
Magyarország, közelebbről Belső–Somogy európai „vidra-nagyhatalom”. A Balaton és a Dráva közt húzódó ökológiai hálózat erdei tavas területeinek láncolata igazi „vidra-Paradicsom”. Védelmet, búvóhelyet, élelmet talál itt ez a Nyugat-Európából már csaknem teljesen eltűnt menyétféle ragadozó.
A Parkban közelről tanulmányozhatjuk a vidrát, ezt a védett, rejtett életmódot folytató állatot. Megismerkedhetünk életmódjával, viselkedésével. Nemcsak a gyermekek, de a felnőttek számára is különös élmény a vidrák pajkos játékának megfigyelése. A látogatói központtól induló tanösvény útvonalát követve tárul ki előttünk a vidrának, Európa legértékesebb menyétféle ragadozójának természetes élőhelye, annak növény-, és állatvilága.
Távcsövünk segítségével a vízimadarak között cigányrécét is felfedezhetünk. A somogyi tavak képezik e védett, gesztenyebarna tollazatú récefaj fészkelési területeinek nyugati határait. A megfigyelőtoronyból nagyon jól áttekinthető a petesmalmi tórendszer.Tavi és erdei életterek találkoznak itt egymással, ennek köszönhetően rendkívül gazdag a terület élővilága. Ezt szaknyelven szegélyhatásnak is nevezzük. Egyszerre hallhatjuk a barátposzáta, a fekete rigó és a nádi madarak énekét.
A kunyhóból náddal szegélyezett szigetre látunk, amely a parti madaraknak biztosít fészkelési lehetőséget. Bíbicek, kis lilék, kis vöcskök. A tanösvényen tovább haladva nádszigetek rajzolódnak ki előttünk, melyekben törpegémek fészkelnek. A nádból a nádi tücsökmadár pirregését hallani. Szemben az öreg tölgyfákon barna kánya fészkel. A tó fölött parti, molnár és füsti fecskék cikáznak.
A Vidrapark egyben mentett (fiatal, sérült) vidrák, ill. egyéb védett emlősök, madarak menhelye. Számos vidra, fehér gólya, fekete gólya és legyengült, de már röpképes rétisas-fióka kapott újból erőre nálunk.
Petesmalmi Vidrapark – Lábod
GPS koordináták: 46° 22,73’É, 17º 50,18’K
Nyitva: minden nap 10.00-18.00 óra között
Telefon (Balogh Márta): +36 (30) 474-2491
E-mail: vidrapark@stvsz.com
Boronka-mellék
Nagybajom, Böhönye, Mesztegnyő határának találkozásánál, a Boronka patak mentén állt az egykori Ciframalom. A malomtó és a Dávodi, Soponyai, Búsvári, Hajmáslapi tavak gyöngyfüzérként húzódnak a hatalmas erdő karéjában, a Balaton felé.
Itt találtuk 1979-ben az első rétisas fészket. Itt és ekkor fogant a terület-vásárlás gondolata. Tíz évet kellett várnunk arra, hogy 1989-ben aláírhassuk az adásvételi szerződést a Ladi János Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökével, Pongrácz Vilmossal. Ekkor született meg az első magán természetvédelmi terület Magyarországon. A szerződést 100 forinttal a zsebünkben írtuk alá, ám hamarosan segítségünkre siettek társszervezeteink.
A rétisasok, vidrák, fekete gólyák érdekében végezhettük ez időtől kezdve a hagyományos halászatot. A Boronka Program szárnyra kapott, nemzetközi konferenciákat rendeztünk, a nemzetközi sajtó többször tudósított róla. Eredményeinket a magyar Ford Környezetvédelmi Díjjal és a Somogy Polgáraiért kitüntető címmel ismerték el.
Több mint két évtizedes múltra tekint vissza az együttműködés, amelynek keretében a németországi salemi gimnázium diákjai segítséget nyújtanak területkezelési feladatainkhoz, éves természetvédelmi terepgyakorlatuk alkalmával.
Első magyar madárparadicsom Somogyfajszon
Hajdan a belső-somogyi vízfolyások mentén kialakult égerlápok, tocsogók mozgalmas madárvilága töltötte meg élettel a tájat. A lecsapolások következtében helyükön szántók, beerdősített területek nyertek teret. A vízivilág hangjai elcsendesedtek, és velük együtt eltűntek a pásztorok, a legelő állatok is. Egyesületünk 1989-ben Magyarországon elsőként vásárolt civil szervezetként természetvédelmi céllal ökológiai szempontból értékes területeket, amellyel kezdetét vette itthon is a „magán természetvédelem”. Munkánk során egyre nyilvánvalóbbá vált számunkra, hogy az egyes fajok védelme mellett az élőhelyek megőrzése, lehetséges visszaállítása kulcsfontosságú.
Fáslegelőnkre visszahoztuk a tradicionális magyar háziállatfajok tartásának hagyományait, hogy legeltetéssel megszabadítsuk a területet a tájidegen növényfajok szorításából. Ma már kolomp hangja idézi a régmúltat. Visszatértek és szaporodnak a rovarokkal táplálkozó gyurgyalagok, tövisszúró gébicsek, mert ismét elegendő táplálékra lelnek. A vízfolyások ismét természetes folyásuknak megfelelően csörgedeznek. Tocsogók, lápos területek, tavak vize csillan meg a tájon, ahol fekete gólyák , kanalas gémek csoportja szedik táplálékukat más vízimadarakkal együtt. Feléledtek, ahogy Herman Ottó írta Nagyberekben folytatott megfigyelései során:
„Hajdan oly mesésen gazdag halasvizeink.”.
Legutóbbi hozzászólások